A Terrorházas Schmidt Mária olcsó, kisigényű, szorgalmas magyar munkásokat akar
Milliárdos Mariskánk szerint a magyar dolgozó “elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró”, szemben az olcsó, kisigényű, jól képzett, és szorgalmas ázsiai bérmunkásokkal.
Hát ide figyelj, nyuszifül!
Életrajzodat látva te még életedben nem végeztél kétórányi értékteremtő, akár a piac, akár a társadalom számára hasznosnak mondható munkát. Nem értem hát, honnan veszed a bátorságot, hogy olyan valamit véleményezz, – legyen szó akár termelésről, akár munkavállalókról, akár piacról, akár keresletről és kínálatról – amivel még életedben nem foglalkoztál, sőt, amit még életében nem láttál és nem tapasztaltál közvetlenül, a maga kőkemény valóságában.
Jó lenne hát, ha villantanád lassan, hogy miféle szorgalmas, és jól pénzre váltható munkával teremtetted meg te a saját magad kis anyagi biztonságát. Csak hogy tisztán lássuk, mennyire jártál elöl jó példával, és voltál te magad is olcsó, kisigényű, szorgalmas, felelősségteljes magyar munkás.
Nehogy még a végén valaki azt feltételezze rólad, hogy egyáltalán nem a tehetségeddel, a hasznosságoddal, a szorgalmaddal, az olcsóságoddal, vagy éppen a kisigényűségeddel jutottál oda, ahová jutottál, hanem mondjuk a nyelveddel meg a picsáddal – ahogy azt mifelénk, elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult, másokra mutogató büdös szájú prolik felé mondani szokták.
*

*
Kedves Schmidt Mária történész, egyetemi tanár, a Terror Háza főigazgatója! Véleményedet, amin felháborodtam, a mandiner blog tette közzé, innen idézném:
*
“A 21. század kihívásaira nem lehet 20. századi válaszokat adni. Akikkel versenyezünk, sokan vannak, gyorsak, és nagyon ambiciózusak. Olcsó, kisigényű, jól képzett, szorgalmas munkaerő áll szemben a mi elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozóinkkal. Itt van a legtöbb teendő. Szemléletváltásra, sokkal több ambícióra és szorgalomra lesz szükségünk ahhoz, hogy lépést tarthassunk. És régi-új gondolkodásmódra. Arra, hogy szakítsunk azzal a múlt századi szokásunkkal, hogy a világról, életünkről a gazdasági hasznosság kizárólagosságát elfogadva gondolkodjunk. Találjunk vissza a politika, az értékrend elsődlegességéhez. Mérlegeljük azt is, mi helyes, mi helytelen, mi erkölcsös, vagyis a jó és mi az erkölcsi szempontból rossz válasz az előttünk álló kérdésekre. A magyar nemzeti érdek azt követeli, hogy minél gyorsabban alkalmazkodjunk az új feltételekhez, amelyek valójában nem is olyan újak. Mi, magyarok mindig is képesek voltunk a kemény munkára, a szorgalomra, és ambíciónk is mindig volt bőven.”
*
Ez pedig itt életrajzodnak az a része, amelyik hablaty és körítés nélkül a munkáltatókat érdekelni szokta, egyenesen a schmidtmaria.hu honlapról:
*
Szellemi szabadfoglalkozású: 1978-1996
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Intézet
Egyetemi adjunktus: 1996-2000
Egyetemi docens: 2000-2010
Egyetemi tanár: 2010-
A Médiaunió kuratóriumának elnöke: 2008-A miniszterelnök főtanácsadója: 1998-2002
XX. Század Intézet, főigazgató: 1999-
XXI. Század Intézet, főigazgató: 2000-
Terror Háza Múzeum, főigazgató: 2002-Képzettség
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Történelem-német szakos tanári diploma (1978)
Bölcsészdoktori disszertáció az Osztrák-Magyar Monarchia történetéből (1985)
PhD fokozat történelemből (1999)
˝habilitált doktor˝ cím megszerzése történelemtudományok tudományágban (2005)Nyelvismeret
Német – felsőfok
Angol – felsőfok
*
Hát ennyi, kedves Schmidt Mária.
Lázár János óta tudjuk, hogy akinek semmije nincs, az annyit is ér.
És Schmidt Máriának, a történésznek, az egyetemi tanárnak, a Terror Háza főigazgatójának, a milliárdosnak, a 100 leggazdagabb magyar egyikének a vagyonán kívül mije van?
*
Linkajánló:
Az SZDSZ egykori hangadói ma fideszes véleményformálók
Schmidt Mária a száz leggazdagabb magyar között
Gyalázza a magyar dolgozókat Orbán bizalmasa
*


“elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozó” ez csak annyit jelent körülírva, hogy a parasztnak az ólban a helye, nem az uborkafán (mer ott az enyém van)
És ezek ezt is üvöltik szét a világban. Csak az a szerencsénk, hogy a világban vadásznak a magyar munkaerőre, épp a leírtak miatt.
A világban is éhbérért dolgoztatnak minket, mint vendégmunkást, mégis elég a megélhetésre. Itthon még az éhenhaláshoz is kevés.
Sebaj, itt marad a sok “tudós” a munkás meg elmegy.
Jól megmondta a tésasszony…
Azt azért tudni kell, jó darabig nem volt magyar állampolgár. Sót most is német-magyar.
A vagyonát meg örökölte férjétől, Ungár Tamástól, aki a volt fideszes, szdszes Ungár Klára bátyja. Ha jól emlékszem a nevére a Budapest ingatlanhasznosító rt. volt az övé. Most pedig Marsika a tulaj, közösen Nobilis Kristóffal akinek többek közt az érdekeltsége az index is, blog.hu, portfolió stb.
Szóval nem csak marsika, hanem a környezete sem dolgozott soha életében. Szóval az is igaz, hogy csak a nyelve és a nem mondom milye volt eddig igénybe véve munkailag.
Minden rendben lenne, ha arra is kitért volna a szerző, hogy a feltételeket is “ezek” teremtik meg, például az egy kulacsos adóval, amellyel – természetesen – mindenki jól jár a teremtők családjában.
Az arányos terhelést mi sem bizonyítja jobban, mint a járulékfizetési felső határ, amelyet kiegészít a befizetendő adó csökkennését eredményező gyermektámogatás. Az eredmény: a világon példa nélküli, hogy van olyan (nem kevés) adófizető, aki már olyan sokat keres, hogy egy fillér személyi jövedelemadót sem fizet.
Mi jöhet még? Kamatmentes, 12 évi részletre gyermekenként 25% árcsökkentéssel személygépkocsi?
Lakásépítésnél a kiviteli ár 55%-ának átvllalása három gyermek vállalása esetén 8 millió Ft/hó igazolása mellett? … de jöhetne végre az ápoló is.
Hogyan veszi a bátorságot, kedves mariablogja, hogy 35 év történészi – s azon belül 16 évnyi egyetemi oktatói – munkát értéket nem teremtőnek mondjon?
Kedves Író, nem tudom, hogy Ön egy “betanított munkásra” (értsd – mindennemű szakmai felkészültségnek híján levő egyénre) mikor bízna kritikus feladatot. Ha ezt megválaszolta legalább magának, biztos vagyok benne, hogy jóval kevésbé sarkalatosan kritizálná a cikk – egyébként számomra sem különösképp szimpatikus – alanyát.
Nem kellett “vennem a bátorságot”.
Jogom van hozzá, hogy szabadon szóljak és véleményt nyilvánítsak.
Akár Schmidt Mária életrajzáról és azzal összefüggésben a posztban idézett megnyilvánulásáról is.
Joga van hozzá, ezt nem is kérdőjelezi meg senki. Nekem pedig jogom van megütközni, hogy jelenlegi életcélomról így nyilatkozik. Sebaj, el nem tántorít a véleménye, de azért kissé kellemetlen mindenhonnan azt hallani, hogy teljesen értéktelen vagyok…
Mindenesetre egyetértek a cikk egyéb részeivel. Érdemes lenne kicsit belekóstolnia a hölgyeménynek abba az életbe, ami a szorgos, kisigényű, olcsó munkásoknak jut például Kínában.
undorító,szemét,lelketlen rohadt ribanc.már szerintem.
Ocsmányfejű bandzsa cionista-neokon kurva a belpesti beltenyészetből.
Na hja, eddig csak szóban tudtuk meg, hogy nem lesz itten nyugati életszínvonal, meg osztrák bérek, mostantól (visszamenőleg is) írásba is adták.
Oszt jónapot.